átváltás akadálymentes nézetre

Szakkörök

Komplex tehetséggondozás, természeti és kulturális értékek őrzése a Földes Médiaműhelyében

NTP-KNI-19-0027

Média-anziksz

Örömmel jelenthetjük, minden tavaly megfogalmazott tervünket sikerült megvalósítanunk. Az elmúlt egy év is sok érdekes és izgalmas feladattal, remek csapatmunkában, sok vidámsággal telt el. Folytattuk értékmentő tevékenységünket, az audiovizuális emlékgyűjtést, a Földes tehetségeinek bemutatását csakúgy, mint gimnáziumunk számtalan programjának dokumentálását képekkel, filmekkel. Bizonyíték erre Évkönyvünk több mint ezer fotója és több tucatnyi beszámolója is.

1111111 

 

Ezt az évet több kis anzikszban – a szó látképes postai üdvözlőlapot jelent – szeretnék bemutatni.

 

Elismerések

A Földes Honismereti és Média Műhelye kiemelkedően szerepelt a Magyar Néprajzi Társaság Néprajzi Gyűjtő Szakosztálya VII. TRADÍCIÓ Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatán. Az utolsó bükki mészégető c. filmünk és pályamunkánk az 1. helynek megfelelő Kiváló minősítést érte el. A film és a pályamunka készítői: Kalocsai Édua 10.D és Suszter Ágnes 11. C osztályos tanulók. Mentortanárok: Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet és Erdődi István. A Csipkeverő c. filmünk és pályamunkánk pedig „figyelemre méltó” minősítéssel dicséretet kapott. A pályamunka készítői: Dús Zsuzsanna, Bodgál Krisztina 8. A és Melcher Máté 12. D osztályos tanulók. Mentortanár: Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet. Mind a két pályamunkát a szakmai zsűri arra is érdemesnek találta, hogy a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában helyezze el. Ezen kívül az a megtiszteltetés ért minket, hogy május közepén az országosan elismert szakemberekből álló bírálók felkértek, hogy Honismereti és Média Műhely tevékenységéről és eddigi eredményeiről készítsünk összefoglalót a Honismeret c. folyóirat számára. Mely összefoglaló a folyóirat 2020-as első számában meg is jelent.

111

 

Kiállítások – Bóta Pista – Daróczi Csaba
A Földes-diákok sokszínű tehetségére egy újabb szép bizonyíték: a fotó- és média szakkör egyik tagjának, ifj. Bóta Istvánnak a természetfotóiból nyílt szeptemberben kiállítás a Miskolci Egyetemen. Istvánnak ez már nem az első kiállítása, fejlődésének ívét szépen nyomon követhettük a Kulturális napokon és a Földes évkönyvekben. A kiállításon már több országos fotópályázaton díjnyertes kép is szerepel. A kiállítás megnyitójára a fotó- és a média szakkörös diáktársakkal együtt érkeztünk. István mentora, Erdődi István tanár úr, a fotószakkör vezetője. A kiállítás létrejöttét a Bükk-Térség Fenntartható Vízkészletgazdálkodásért Közalapítvány és a Miskolci Egyetem is támogatta.
1111

Tehetséges földesista diákokat bemutató sorozatunkban, Istvánról készült film, a felvételeket időben elkezdtük, a jó hangulatú csapatmunka sajnos hosszabb szünetre kényszerült a koronavírus járvány miatt. De örömmel jelentjük, hogy elkészült és az alábbi linken meg is tekinthető.

11111

 

„A korábbi évekhez hasonlóan idén is aktívan működik iskolánkban a fotó-és médiaszakkör. Év elején sok új taggal bővültünk szerencsére, így még több területet érint a szakkörök tevékenységi köre. Akárcsak a tavalyi évben, idén is megnyertünk egy pályázatot, melynek keretin belül ismét mehetünk kirándulni és remek előadásokat hallgathatunk meg.
Ez évben legelőször a Miskolci Egyetemre mentünk ki, ahol egyik iskolatársunk, Bóta István kiállítását tekintettük meg. Itt szokás szerint sorra vettük a képeket és megvitattuk a pozitívumokat és az esetleges negatívumokat.
A fotószakkörön, minden szerdán délután, egymás képeit értékeljük és a fotózás elméleti részét tanuljuk, például azt, hogy melyik színt milyen időben érdemes fotózni, vagy, hogy egyáltalán melyik napszakban kell fotózni. Ezen kívül minden évszakban elmegyünk terepgyakorlatra, általában Szlovákiába. Illetve mindig ki tudunk próbálni valami újat, például a Magyar kultúra napja alkalmából iskolánkban állított ki a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület. Ennek hála kipróbálhattuk magunkat a tárgyfotózás terén is.
1111

Idén télen volt szerencsénk találkozni Magyarország egyik leghíresebb természetfotósával, Daróczi Csabával, aki Bükkszentkereszten terepgyakorlatot tartott nekünk. Ez nagyon tanulságos program volt, kipróbálhattunk objektíveket, betekintést nyerhettünk a drónfotózás rejtelmeibe. Daróczi Csaba sok „kulisszatitkot” és apró trükköt is elárult, így új eszközökkel felfegyverezve térhettünk haza. Ráadásul épp ebben az időszakban volt Daróczi Csabának egy kiállítása iskolánkban, Folyók gyermeke, Kiskunság címmel, amit előtte meg is tekintettünk Erdődi tanár úrral, aki részletesen elemezte nekünk a képeket.” Kalocsai Édua 11. D
111111

A pályázat jóvoltából egy drónnal is bővült eszköztárunk, úgyhogy a drónfotózás és filmezés rejtélyeibe is belekóstolhattunk. Izgalmas terület, még tanuljuk.

Annuska néni mesél
Folytattuk az audiovizuális emlékgyűjtést is. Interjút készítettünk a 93 éves Gálffy Annával. Annuska néni Erdélyben, Aranyosszéken, Mészkőn és Harasztoson élt, él. Fiánál töltött néhány hetet Gyömrőn, itt látogattuk meg. Annuska néni több évtizedet letagadhatna a korából, testi és szellemi frissessége csodálatra méltó. Szívesen mesélt nekünk gyermekkoráról, felidézte, milyen is volt a karácsony egy kis faluban, Erdélyben, az 1930-as években. Szép és megrázó történeteket hallhattunk arról, hogyan élte meg Annuska néni és családja azt az időszakot, amikor a második bécsi döntés hatására Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdély. Megtudtuk, hogy mik is voltak azok a határbeszélgetések. Felidézte Annuska néni a második világháború borzalmait, de talán még ennél is megrendítőbb és elgondolkodtatóbb volt, amikor arról mesélt, hogyan élte át ő és édesanyja azt, amikor mindenüket elvesztették, „kulákként” kitelepítették őket. Megtudtuk azt is, hogy milyen a kisebbségi lét, milyen volt például Ceausescu idején magyarnak lenni Erdélyben.

1 2

„A médiaszakkör keretein belül a további évek hagyományaihoz hasonlóan interjúkat készítünk idős emberekkel, akik átéltek valamilyen történelmi eseményt, valamint tehetséges diáktársainkat is meginterjúvoljuk. Az idén már készülőben van egy film egy több mint 90 éves erdélyi hölggyel, és Bóta István iskolatársunkkal is. Tervben van még egy riport egy, az ’56-os forradalmat átélt nénivel is.
A fotó-és médiaszakkör az iskola életében is aktívan részt vesz. Rendszeresen fotózzuk és videózzuk az iskolai rendezvényeket, például a bált vagy a kulturális napot. A kulturális napon mint versenyzők is részt vehetünk, hála a film-és fotópályázatnak. Ezekkel a pályázatokkal mindenki nyer, mert a nyilvános értékelésen, amin bárki részt vehet, megbeszéljük a beadott pályázatokat, hogy az adott kép vagy film miért kapott díjat, miért azt kapta, amit vagy éppen miért nem. Erre az évre még rengeteg tervünk van, kirándulások és terepmunkák, reméljük ezek meg is fognak valósulni.
Szeretettel várjuk régi és új tagok csatlakozását!” Kalocsai Édua 11. D

„A média szakkör az évek múlásával egyre közelebb és közelebb kerül hozzám. Jó érzés megörökíteni meghatározó pillanatokat másoknak, másokért. A fotós szakkörrel is egyre barátibb a viszonyunk, rengeteg közös programot biztosítanak számunkra tanáraink, melyek által lehetőségünk van megismerni egymást.” Bócz Amanda 10. E

A Média és természetfotó szakkörök meghívására 10 év az Andok tetején – Magyar klímakutatás Dél-Amerikában címmel tartott rendkívül érdekes előadást Nagy Balázs nemzetközileg elismert klímakutató, a Földgömb c. lap szerkesztője, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatóhelyettese, egyetemi docense, a Földes öregdiákja. Nagyon sok érdekes információt megtudtunk arról, hogy mi történik az Andok felszín alatti jegével a klíma változásának következtében. Hallottunk a geoelektromos, a meteorológiai mérésekről, az üledékvizsgálatokról, a planetológiai és mikrobiológiai elemzésekről, melyek a 6000 m fölötti magasságban néha bizony lefagyott ujjakkal, nagyon komoly fizikai megpróbáltatásokkal is járnak. A nagyon érthetően megfogalmazott szakmai előadást, sok élmény megosztása és szuggesztív előadás tette még izgalmasabbá. Az előadást követően Nagy Balázs a szakkörösökkel a fotós és filmes tapasztalatait is megosztotta egy kötetlen beszélgetés során.
111111

A Karancs- és a Nógrád-Gömöri bazaltvidék természeti csodáival és történelmi érdekességeivel ismerkedtünk a Földes természetfotós és médiás diákjaival közösen. Múlt heti előadónk Nagy Balázs, nemzetközileg elismert klímakutató, a Földgömb c. lap szerkesztője, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatóhelyettese, egyetemi docense, a Földes öregdiákja volt a program összeállítója, remek előadókészségű szakmai vezetőnk, akitől rengeteg izgalmas és érdekes dolgot megtudtunk. Először a " magyar Badland"-hez túráztunk el. A vulkánkitörés törmelékes anyagán kialakult különleges felszín, - az észak-amerikai és a kappadókiai "rossz földek" - látványos és egyetlen hazai példáját csodáltuk meg, a szemerkélő eső sem tántorított el minket. Majd Salgó vára következett. Az egykori bazaltbányász-település fölött magasodó erősség egy valaha volt vulkán kráterszegélyén épült, de köd és szürkeség fogadott minket. Ám, ahogy azt már sokszor megtapasztaltam, az elszántságot és az igazi érdeklődést jutalom kíséri, feltámadt egy kis szél és először csak pászmákban, majd teljes szépségében kitárult előttünk a nagyszerű látvány, a gyönyörű kilátás a tágabb környék (Börzsönytől a Mátráig) összes magaslatára. Csak úgy kattogtak a fényképezők, hogy megörökítsük ezt a különleges látványt. A szemközti magaslat, a somoskői vár és a bazaltorgonák volt a következő állomásunk. Végül pedig a "a palóc Grand Canyon" következett. Egy valódi, mély szurdok a Karancs-vidéken. Az út során a történelmi érdekességekről Erdődi István tanár úr, „Görbeország” irodalmáról, a palóc nyelvjárásról és néphagyományokról pedig én (Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet) meséltünk. A diákok szerint és szerintünk is nagyon tartalmas, remek út volt, köszönet érte Nagy Balázsnak és az NTP-KNI-19-0027 - Komplex tehetséggondozás, természeti és kulturális értékek őrzése a Földes Média és fotóműhelyében pályázatunknak.

1111111111

A honismereti és médiaműhely értékőrző, értékmentő és értékteremtő munkáját ebben az évben is támogatásra érdemesnek találta az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az NTP-KNI-19-0027 Komplex tehetséggondozás, természeti és kulturális értékek őrzése a Földes Médiaműhelyében című pályázatunk segítségével új eszközökhöz és lehetőségekhez juthattunk, juthatunk.

Ezúton is köszönöm a honismereti és médiaműhely, valamint a fotószakkör tagjainak és mentortársamnak, Erdődi István tanár úrnak a sok munkát, jó volt ebben az évben is ilyen remek csapattal dolgozni, alkotni.

Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet
a honismereti és médiaműhely mentortanára

emmi ntp tam

Komplex tehetséggondozás és értékőrzés a Földes Médiaműhelyben

NTP-KNI-18-0035

Médiaműhely pillanatképek

Pillanatképek a honismereti- és média szakkör munkájából

Emlékképek a közelmúltból…
Hogy milyen médiásnak lenni? Két volt szakkörös így írt erről:

Herczeg Panna 

Tavaly diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem szakon és jelenleg is itt folytatja tanulmányait, Művelődéstörténet és Balkán-tanulmányok interdiszciplináris mesterképzéseken.

2015-ben érettségiztem a Földes Ferenc Gimnáziumban, ahol angol nyelvi előkészítős osztályba jártam. Négy évig voltam a média szakkör aktív tagja, amelynek során rengeteg élményben volt részem. Változatos tevékenységeink folyamán készítettünk riportokat újonnan felfedezett tehetségekkel, megismerkedtünk a filmkészítés fortélyaival. Szakköri tevékenységeink számomra egyik legjelentősebb feladata, az iskolarádióban való többszöri szereplés. Nagyon jól éreztem magam médiaszakkörösként, mindenkinek ajánlom ezt a lehetőséget!

Martos Letícia 2018-ban végzett öregdiák, jelenleg a Debreceni Egyetemen pszichológia szakos hallgatója.

Aki belelapoz az évkönyvbe, láthatja, mennyi fénykép és emlék került bele idén is. Többek között ezzel foglalkoznak a média szakkörösök az iskolában. Valamennyi rendezvényen ott vannak, és igyekeznek minden fontos pillanatot rögzíteni, hogy később bárki újra megnézhesse őket. Ennek jelentőségére főként a ballagás után jöttem rá, amikor az osztállyal elmerengtünk, milyen kicsik is voltunk a kopaszavatón, vagy éppen kinek milyen frizurája volt akkoriban. Amit pedig személy szerint különösen szerettem a szakkör tagjaként, hogy rengeteg érdekes előadásra bejuthattam, amire egyébként nem lett volna lehetőségem. Amit szintén szeretnék kiemelni, az a sokoldalúság. A szakkörösök rengeteg különböző tevékenységet végezhetnek a fényképezésen, és a számítógépes munkálatokon túl is. A diákok közül sokan nem is tudják, hogy az iskolában folyik egy audiovizuális emlékgyűjtés-projekt, amin ugyancsak a médiaszakkör tagjai dolgoznak. Ennek keretében olyan személyekkel készítenek interjúkat, akik megélték az utóbbi évszázad neves eseményeit, és szívesen megosztják tapasztalataikat. Remélem, hogy a szakkörösök a későbbiekben is lelkesen fogják folytatni az emlékgyűjtést, az iskolai élet dokumentálását, és élvezik majd az ezzel töltött időt.

Pillanatképek a jelenből
Bátran állíthatom, hogy a jelenlegi szakkörösöknél sincs hiány lelkesedésben. Az elmúlt egy év is sok érdekes és izgalmas feladattal, remek csapatmunkában, sok vidámsággal telt el. Folytattuk értékmentő tevékenységünket, az audiovizuális emlékgyűjtést, a Földes tehetségeinek bemutatását csakúgy, mint gimnáziumunk számtalan programjának dokumentálását képekkel, filmekkel. Bizonyíték erre Évkönyvünk több mint ezer fotója és több tucatnyi beszámolója is. Ezúton is köszönöm a szakkör tagjainak a sok munkát, jó volt ebben az évben is ilyen remek csapattal dolgozni, alkotni.

Pályázat I.
Sikerekben sem volt hiány, nagy öröm számunkra, hogy a hazai és határon túli köznevelési intézményekben működő komplex tehetséggondozó programok támogatására kiírt, NTP-KNI-18-0035 Komplex tehetséggondozás és értékőrzés a Földes Médiaműhelyben című pályázatunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta. Így új lehetőségekhez és eszközökhöz is jutottunk.

emmi ntp tam

Pályázatunkban vállaltuk, hogy a szakkör tagjai írott, fotós és filmes eszközökkel nyomon kísérik tehetséges társaik tudományos és művészi megnyilvánulásait fotósorozatot és filmet készítenek iskolájuk jó gyakorlatáról, a Kulturális napról és a Földes-estről.

Készítettünk fotósorozatot szinte minden iskolai rendezvényről és számtalan kisfilmet is.

A szakkörösök vállalták azt is, hogy folytatják értékmentő és értékőrző tevékenységüket hagyományos és audiovizuális emlékgyűjtés formájában, átadják a tapasztalataikat a műhely fiatalabb tagjainak. Fotós és filmes eszközökkel mutatnak be régi mesterségeket is. Ez utóbbihoz kapcsolódóan készült két-két írott és fotós-filmes alkotás is, melyre nagyon büszkék vagyunk.

Öregdiák csipkével
Az előző évkönyvben terveinkkel kapcsolatban írtuk: „Éppen egy fafaragással, csipkeveréssel foglalkozó Földes öregdiákkal tervezünk kisfilmet. Bízunk benne, hogy a következő évkönyvben már erről is beszámolhatunk.” Nagy örömünkre elfogadta a meghívásunkat Surányi Dani bácsi, több ritka és különleges mesterség tudója. Surányi Dániellel több dolog is összeköt minket. Az egyik kapocs az, hogy Dani bácsi egykor ugyanabba az iskolába járt, ahova jelenleg mi is, a Földes Ferenc Gimnáziumba. Szabó Kálmán iskolánk nyugdíjas fizikatanára segítségével szerveztük meg a találkozót, ahol Surányi Dániel mesélt életéről, a diákévekről és az általa űzött különböző kézműves mesterségekről. Már ismeretlenül is felkeltette az érdeklődésünket, hogy vajon egy idősebb férfi, hogyan adja a fejét arra, hogy csipkeveréssel foglalkozzon. Megismerve Dani bácsit, már nem csodálkoztunk, a különleges, színes és számtalan téren tehetséges önfejlesztő művészhez tökéletesen illet a csipkeverő párna és az orsó is, ahogy a korábbi kitanult mesterség, a fafaragás is. 2018. december 12-én feleségével – aki maga is elismert hímző asszony - együtt látogattak el iskolánkba, ahol színesen és szapora szóval mesélt Dani bácsi az életéről, iskolás éveiről és a csipkeverésről. Beszédénél csak az ujjai mozogtak fürgébben, miközben mesélt is készült a csipke. A bemutató órán a csipkeverést mi is kipróbálhattuk, ezzel a lehetőséggel azonban csak a 8.A-s Bodgál Krisztina élt. Krisztina és osztálytársa, Dús Zsuzsanna érdeklődését annyira felkeltette a csipkeverés, hogy egy kis tanulmányt is készítettek a textilművesség királynőjének, a csipkeverésnek a történetéről és fajtáiról. A látogatást Bócz Amanda, Melcher Máté, Suszter Ágnes és Szobota Barbara, a média szakkör tagjai meg is örökítették.

Stanga, scseuscsa, jobb pofa, bal pofa
2018. december 1-jén Bükkszentkereszten felkerestük és szeretett, de sajnos mára már eltűnt mesterségéről kérdeztük az utolsó bükki mészégetőt, Halász Lászlót. Az interjú során a kérdéseket Kalocsai Édua 10.D osztályos tanuló, Erdődi István tanár úr, aki megszervezte a találkozót és Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet tanárnő fogalmazta meg. A fotózást és az operatőri munkát Suszter Ágnes vállalta Nagy Richárd Endre segítségével. Laci bácsi mély átéléssel és szeretettel mesélt a szakmájáról, megismertük a mészégetés folyamatát, a használatos eszközöket, a munka nehézségeit, szépségeit. Megtudtuk, hogy ez a szakma apáról-fiúra szállt, már Laci bácsi dédapja is ezzel foglalkozott. Hallhattunk arról, milyen volt kint élni az erdőben, fuvarozni az elkészült meszet, hogy milyen volt, hogyan változott a társadalmi megítélése a szakmának a XX. század folyamán. Laci bácsi kivitt minket a falu határában még meglévő kemencéjéhez és megmutatta a különböző szerszámokat is. Az interjú olyan jól sikerült, hogy nemcsak film, hanem pályamunka is készült belőle Kalocsai Édua jóvoltából, szakszótárral, jellegzetes nyelvi fordulatok gyűjteményével, a mészégetés történetével és kémiai leírásával, gazdag képanyaggal.

Vendégek
Több vendégünk is volt a tanévben, 2019. február 19-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület tartott rendkívüli történelemórát gimnáziumunkban, melynek keretében honismereti és helytörténeti könyvek bemutatójára került sor. Az Egyesület munkáját és a Szülőföldünk periodikát Dr. Bodnár Mónika muzeológus, a Herman Ottó Múzeum Történeti és Néprajzi Tárának vezetője mutatta be, a könyvekről és a helytörténeti kutatás módszertanáról Dr. Rémiás Tibor történész, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója és Fehér József a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum nyugalmazott igazgatója tartott tájékoztatót. Hallhattunk az Emőd múltját bemutató kiadványról, az alsózsolcai első világháborús hadi és fogsági naplókról, Alacska monográfiájáról, Berentét, Sajóládot, Jabloncát és Derenket bemutató kiadványokról csakúgy, mint a Sajóbábony templomait és hitéletét bemutató kötetről, valamint a Királyhelmecről indult Kazinczy kortársakról is. Az előadók mindegyike könyvajándékokkal gazdagította gimnáziumunk könyvtárát, melyet ezúton is köszönünk.

honismeret

Közös vendége volt a média- és az Erdődi István tanár úr vezette fotószakkörnek Dombovári Tibor sokszoros díjnyertes búvárfotós, egykori Földes-diák is, aki izgalmas előadást tartott a Korall-tengerek élővilágáról. Megismertük a rejtőzködő stratégiát választó különleges kinézetű tengeri kis élőlényeket csakúgy, mint az önmagukat bátrabban megmutatókat. Hallhattunk különleges szimbiózisról, a táplálkozási ösztönét kikapcsoló gazdaállatról vagy tisztogatókat cselesen utánzókról. Mindezt természetesen Dombovári Tibor gyönyörű, díjnyertes fotóival illusztrálva. A teltházas előadást szűkebb körű beszélgetés követte, ahol az iskola fotó- és média szakkörösei tettek fel vendégünknek pl. a tengerben történő fotózással vagy tengerek szennyezettségével, veszélyeztetettségével kapcsolatos kérdéseket. Az előadásról és a beszélgetésről film is készült, a média szakkör kiváló operatőre, Melcher Máté jóvoltából.

A fotósokkal közösen vettünk részt az Árokszállásy Zoltán országos biológia-környezetvédelmi verseny kísérőrendezvényének számító természetfotó kiállításon és az alkotó fotóművész, Zsila Sándor „Hogyan készült” előadásán is.

A CURTIZ stáblistáján
2017-ben a média szakkör néhány tagjával az alkotók meghívására jelen lehettünk a CURTIZ c. film forgatásának pár napján.

A CURTIZ Kertész Mihályról, a Casablanca magyar származású rendezőjéről szóló tévéfilm. Azonban nem hagyományos életrajzi film, annál sokkal izgalmasabb megoldással él. Topolánszky Tamás rendező és forgatókönyvíró csapata abból a rövid időszakból bontja ki a film történetét, amikor Kertész a Casablancát rendezte. Az 1940-es évek legeleje már az Egyesült Államokban is a háborúról szólt, Pearl Harbour után pedig eldől, az USA is belép a háborúba. A látogatásunkkor azt a jelenetet vették fel újra és újra, amikor Kertész és munkatársai meghallgatják Roosevelt elnök bejelentését. A filmnek ez a szála is elgondolkodtató. A producer Sümeghy Claudiával és a forgatókönyvíró Bak Zsuzsával, majd később a diákokkal egymás között is sokat beszélgettünk arról, hogy mit jelentett a háború Európából nézve, és mit az Egyesült Államokból. Mit jelent a Casablanca történetének alakulásában, ha a rendezője maga is zsidó származású, hogy az alkotók közül többen a nácizmus elől menekültek Amerikába. Hogyan befolyásolja a film lezárást, hogy mi történik közben Európában, esetleg Magyarországon. Mit jelent, ha a megrendelő propagandafilmet vár, milyen érzelmek és gondolatok vezetnek el odáig, hogy a Casablanca végén eldördül-e, és kinek a kezében a fegyver. Ilyen és még számtalan hasonló gondolat merült fel bennünk a CURTIZ forgatásán. A gondolatsor végén a film tömegekre gyakorolt hatásáig és a média felelősségéig is eljutottunk. A CURTIZ erről is szól.
Egy év elteltével pedig az a megtiszteltetetés ért minket, hogy a Casablanca rendezőjéről készült film zárt körű hazai bemutatójára, a budapesti Corvin moziba is meghívást kaptunk. Fantasztikus élmény volt látni az elkészült nagyszerű filmet, melynek születésnél egy kicsit mi is ott lehettünk, beleláthattunk egy tehetséges művészcsapat alkotási folyamatába, értékteremtésébe, s most velük örülhettünk a sikernek. Amikor pedig a stáblistán még a nevünket is felfedeztük, a lélegzetünk is elakadt. Köszönjük!
Ez a különleges képi világú életrajzi dráma azóta sikert sikerre halmoz, a 42. Montréali Nemzetközi Filmfesztivál fődíját is elnyerte.


/A stábbal készült fotókat Stiglincz Gábor készítette./

Pályázat II. mol
Nagy büszkeség számunkra az is, hogy a Földes Honismereti és Média műhelye által benyújtott pályázatot az előző két tanévben végzett tevékenységünk alapján a MOL Tehetségtámogató Program is támogatásra érdemesnek találta. Így egy szuper új kompakt stabilizátorral gazdagodhattunk. Mely eszközt természetesen Azonnal be is vetettünk, a Földes-bál nyitótáncának a felvétele már az új eszköz „bemutatkozása” is volt egyben.

Földes-bál nyitótánc

De a kiállításainkról, a nemzeti ünnepekre készült műsorokról vagy a nagyon népszerű Kulturális-napról is készült fotó és filmes dokumentáció.

Interjú készült például a tavaly érettségizett, egykori média szakkörös, Közösségért-díjas Robotka Adriánnal is.

 

Élmények a jelenből

Melcher Máté 12. D:

Nekem a média szakkör sok lehetőséget biztosított, pl. új eszközöket ismertem meg – a kedvencem compakt stabilizátor. Miután kipróbáltam ezzel vettem fel többek között a Földes-bál nyitótáncát vagy a március 15- ünnepi műsort. Új barátokat is szereztem a média szakkör által és egy jó csapatot ismertem meg. Örülök, hogy a rendezvények rögzítésével, interjúk készítésével hozzájárulhattam a Földes hírnevének öregbítéséhez.

Bócz Amanda 9. E:

A média szakkör számomra fontosabb lett, mint ahogy azt képzeltem annak idején, mikor csatlakoztam. Egy nyitott, barátságos közösség tagja lettem, akikkel napi szinten tartom a kapcsolatot. Ha kapunk egy projektet, valódi csapatként dolgozunk és semmiképpen sem hátráltatjuk a másikat munka közben. Alkalomadtán megesik, hogy olyan rendezvényekre is bejutunk, amelyekre egyébként nem lennénk hivatalosak – lehet ez egy, a suli nagytermében tartott előadás vagy egy izgalmas kirándulás. Mellesleg – mindent az első sorból látunk.

Suszter Ágnes Eleonóra 11. C:

9. osztálytól, azaz 3 éve tevékenykedem a média szakkörben. Ezalatt az idő alatt sok olyan helyre és rendezvényre volt lehetőségem elmenni, ahová egyébként nem tudtam volna (például: filmforgatások helyszíne). Hasonló előnye például a szakkörnek, hogy az iskola audiovizuális anyaggyűjtésre szánt eszközeit használva sok hasznos tapasztalatot szerezhetünk rendezvényfotózás és videózás terén, és akkor is ismerkedhetünk a fényképezéssel és kamerázással, ha otthoni keretekből nem tudnánk megoldani, hogy egy drága gépet tartsunk a kezünkben. A közösségünk, ha nem is túl nagy, de nagyon kellemes, alapvetően mindenki jól kijön mindenkivel. Ha kapunk egy feladatot, azt mindig testvériesen részekre bontva, együtt meg tudjuk oldani. Így is sok dolgunk szokott lenni, de én pont ezt szeretem a legjobban a média szakkörben, hisz nem azért van ennyi dolgunk, mert sok lenne a kötelező program (mert mindig mi döntjük el, részt veszünk-e a projektekben), hanem mert sok mindent vállalunk, van aki azért, mert szeretne tenni az iskoláért, van aki csak unatkozik, vagy a kettő keveréke. Ha valaki hasonlóan szereti, hogy van mit csinálnia, és ezzel a valamivel segítheti a Földest, akkor annak biztosan ajánlom, hogy csatlakozzon a szakkörhöz.

Terveink
Folytatni szeretnénk eddigi tevékenységünket, mind az audiovizuális emlékgyűjtést, mind a remek Földes-programok dokumentálását, természetesen nagy várakozással és kamerával a kézben várjuk a Földes-est próbáit és a gálaműsort is. Versenyekre is készülünk és kirándulást is tervezünk a fotósokkal közösen, ezekről az élményeinkről azonban majd a jövő évi évkönyvben számolunk majd be.

Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet a honismereti és média szakkör mentortanára

NTP-KKI-16-0115

emmi ntp tam

 

„Kell egy csapat!” Montázsképek a médiaszakkör elmúlt évéről

 

Komplex tehetséggondozás és tehetségfejlesztés- a Földes Ferenc Gimnáziumban

NTP-KKI-16-0115

 

Pályázat I.

2016 tavaszán a médiaszakkör mentortanára és néhányan a tagok közül közösen elkészítettünk egy pályázati anyagot, „Komplex tehetséggondozás és tehetségfejlesztés a Földes Ferenc Gimnáziumban” címmel, amelyet a Nemzeti Tehetség Program támogatásra javasolt. Az elmúlt évben ennek az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt pályázatnak a segítségével nemcsak filmes elméleti és gyakorlati foglalkozásokon vehettünk részt, hanem iskolánk – és benne a médiaszakkör – sok remek filmes eszközzel, köztük egy Canon EOS 700 D kamerával, egy GoPro Heros 5-tel, derítő lapokkal, photo boxszal – gyarapodott. A támogatásnak köszönhetően, már sokkal jobb feltételekkel készíthetjük az iskola rendezvényeiről a fotósorozatokat és filmeket. Igazi csapatmunkával készültek például azok a kisfilmek, melyek iskolánk rendkívül népszerű rendezvényeinek, a Kulturális napnak és a Földes-estnek hangulatát idézik fel.

 

 

 

A kulturális nap és a Földes-est hangulatát fotókkal is igyekeztünk visszaadni, az erről készült válogatás megtekinthető az Évkönyvünk színes oldalain és a facebookon is.

 

 

 

A pályázat keretében egynapos szakmai, kultúrtörténeti kiránduláson is részt vehettünk az etyeki Korda-stúdióban és Budapesten. Első állomásunk az etyeki Korda filmpark volt, ahol stúdiótúra keretében a professzionális filmkészítés rejtelmeibe nyerhettünk betekintést, valamint a Korda emlékkiállítást is megtekintettük.

 

A Magyar Természettudományi Múzeumba többek között Dr. Fodor FerencZöld éden - Utazások a trópusi esőerdőbe c. fotókiállításáért látogattunk el. Erre a napra esett Arany János születésnapja, az ő nyomában járva először a Nemzeti Múzeumnál, majd a "tölgyek alatt" a Margit-szigeten emlékeztünk a 200 évvel ezelőtt született költőre. Több más program mellett ezzel nyitottuk meg az Arany János Emlékévet.

 

 

Filmek

Átélt és elmesélt történelem

„Az ​élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.”

/Gabriel García Márquez/

A Földes Ferenc Gimnázium diákjai évek óta foglalkoznak a közelmúlt eseményeinek dokumentálásával. Családtörténeti kutatásokat végeznek, kutatják lakóhelyük, iskolájuk múltját, pályamunkákat készítenek, amelyekből előadásokat tartanak társaiknak, gyűjtőpályázatokon vesznek részt szép eredménnyel.

Nem volt ez másként ebben a tanévben sem. Célunk továbbra is a kompetencia alapú történelemtanításban az önálló kutatómunkán alapuló ismeretszerzés, korabeli dokumentumok alapján a történelmi múlt megértése, megértetése, a különböző generációk egymáshoz közelítése volt. Mindebben nagy segítséget nyújthatnak az írásban vagy audiovizuális eszközökkel rögzített személyes tanúvallomások, élmények.

Juga Péter 12. H osztályos tanuló nagypapájával, Juga Lajossal készített interjút, aki 1956-ban 14 éves diákja volt iskolánknak. Péter beszámolóját, az átélt és elmesélt történelem keltette gondolatait „Azok a boldog szép napok – ’56 nem feledünk” címmel az Évkönyv Múltidéző rovatában olvashatják a kedves érdeklődők.

 

  

 

Megélt évszázad címmel készítettek a médiaszakkör tagjai életút interjút az 1916-ban született Sóczó Józseffel is. Jóska bácsi több évtizedet letagadhatott volna 100 évéből, szellemi és fizikai frissessége lenyűgöző volt. Történetét az első világháború végétől kezdte, emlékezett rá, hogy pici gyermekként mennyire félt, hogy a bejövő románok elviszik a kutyáját. Mesélt arról, hogy milyen volt elemi iskoláskánt télen 6 km-t gyalogolni a nagy hóban az iskoláig, milyen volt a leventeképzés, mennyire megviselte a családot a gazdasági válság. Legrészletesebben arra emlékezett, milyen volt hegyivadászként a Kárpátokban a Tatár-hágón a második világháborúban. Mesélt a kerékpáros hadosztályról és kérdésünkre elmondta „bevetették a huszárokat, mert még most is voltak huszárok, azokat egyből kinyírták az oroszok lovastul, mindenestül. A kard itt már semmit nem ért a sortűzzel szemben.” Mesélt a partizánvadászatról és arról, hogy miután meglőtték, hogyan tudott sebesülten életben maradni. Szólt a háború utáni évekről is.

 

 

 

„Előzőleg már a dédnagymamámmal készítettem egy kis interjút, és jó volt azt hallani, hogy mennyi összefüggés van a két történet között. Tudom, nagyon sokat jelent a családnak, hogy a dédnagymamám elmesélte a megélt történelmet. Lehet, hogy az én unokáim is el fogják olvasni, amit írtam róla. Fontos, hogy fennmaradjanak az utókornak ezek a történetek – nyilatkozta az Észak-Magyarország című napilap iskolánk honismereti- és médiaszakköréről készített interjújában Osztermann Anna.

Ez a szellemiség vezérelt minket, amikor egyik iskolatársunk, Vezse Botond 11.C –s dédnagymamájához, özv. Sári Albertné Béres Erzsébethez látogattunk el Tiszadadára. A 93 éves Erzsike néni a malenkij robot túlélője, évtizedekig hallgatott azokról a szörnyűségekről, amelyeket fiatal lányként átélt, de most a dédunokának és nekünk mesélt. Elmondta, hogy milyen körülmények között vitték el Tímárból őt és fiatal falubeli társait, minden magyarázat nélkül. A családja majd három évig nem is tudta él-e még. Mesélt a borzalmas körülményekről, ahogyan a donbászi lágerba került, ahol előbb kő- majd szénbányában, később fűrésztelepen dolgoztatták. Erzsike néni szavai nyomán megelevenedtek a kényszermunkatábor borzalmai, a hideg, az éhezés, a barátnő, Margitka halála, a sok testi és lelki fájdalom. Mindannyian elszorult torokkal hallgattuk az édesanyával történő újratalálkozás emlékeit, s megértettük, azt is, hogy milyen félelem nem engedte a történteket évtizedeken át nyilvánosságra hozni.

 

Hisszük, hogy az idősek hatalmas életereje, okos tisztánlátása, olykor szükséges bölcs beletörődése, de mindenekelőtt rendületlen akaratereje, küzdeni tudása utat mutat az őket követő generációknak. Ez a cél vezérelt minket akkor, amikor Tehetségnap keretében mutattuk be az elkészült filmeket a diákoknak, tanároknak és a meghívott kedves vendégeknek.

 

 

Előadások, kiállítások

 

A pályázat támogatásával szakmai előadások hallgatói és kiállítások vendégei is voltunk.

Először megtekintettük a Herman Ottó Múzeumi fotótárát Pusztai Tamás vezetésével, majd a neves régész előadását is meghallgathattuk.

Erdődi István tanár úr szakmai vezetésével az Inverse Everest fotókiállítást és Daróczi Csaba természetfotó kiállítását is megtekintettük.

 

 

„Az ismeretterjesztés szövetség a tudomány és a társadalom között” Szent-Györgyi Albert gondolatának szellemében tartott remek előadást Gózon Ákos, akadémiai díjas és Hevesi Endre díjas tudományos újságíró, az Élet és Tudomány főszerkesztője. Az előadást kötetlenebb beszélgetés követte iskolánk média- és fotószakköröseinek társaságában.

 

 

 

„Akció” közben J

 

 

 

Köszönjük az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Nemzeti Tehetségprogram támogatását!

emmi ntp tam